DW
Valaha régen egy ilyen világegyetemet szokatlannak és esetleg lehetetlennek itéltek volna.
De persze…minden olyan egyszerű volt, egykoron.
Mert az univerzum széltében hosszában teli volt tudatlansággal, és a tudós ugy lotykolgette vegig akar a hegyi patak folé gornyedo aranymoso, kutatva a tudas aranyszemcseit az ostobasag sodere, a bizonytalansag homokja es a babona kicsiny, szoros, nyolclabu uszkalo izei kozott.
Nagy néha a kutato folegyenesedett es ilyesmiket kialtott: Hurra, folfedeztem Boyle Harmadik Torvenyet!Es mindenki tudta mi a nagy helyzet.De a gond az hogy a tudatlansag erdekesebbe valt, kulonosen a lenyugozo feneketlen tudatlansag a nagy es fontos dolgokrol, mint amilyen az anyag meg a teremtes, es az emberek abbahagytak kis hazaik turelmes epitgeteset esszeru gallyacskakbol a vilagegyetem zurzavaraban es erdeklodni kezdtek maga a kaosz irant - egyreszt mert joval konnyebb szakertonek lenni a kaoszban, de foleg azert mert igazan klassz mintakat hoz letre es azokat aztan rateheted a polodra.
Es ahelyett hogy szepen haladtak volna elore a tisztes tudomannyal, a tudosok hirtelen mondogatni kezdtek mennyire lehetetlen barmit is tudni es hogy valojaban nincs is olyan, ami valosagnak nevezheto es valamikepp megismerheto es hgy ez az egesz milyen szornyen izgalmas, es mellesleg tudtad azt hogy meglehet, mindenutt letezik egy csomo kis univerzum csak senki nem lathatja oket, mert mindegyik onmagaba gorbul vissza?
Egyebkent meg, nem gondolod hogy ez egy nagyon klassz polo?
